Megtanulok latinul - Révay József

A Megtanulok latinul nehezen meghatározható műfajú könyv: egy igen eredeti felfogásban megírt nyelvkönyvnek és egy nagy ívű kultúrtörténeti esszének az ötvözése.

Révay József (1881–1970), a római kultúra és a latin nyelv kiváló ismerője egy igen praktikus alap­helyzetből indul ki: maga elé kép­zel egy középkorú férfit, aki hajdanán tanult ugyan latinul, de már mindent elfelejtett, ám úgy érzi, műveltsége nem lehet teljes némi latintudás nélkül. Az így el­képzelt olvasót a szerző „ba­rátomnak” szólítja, tegezi, s szellemes csevegésbe kezd vele a latin nyelvről és az ókori római kultúráról, mintha meghitt társa­ságban lenne.

A szerző mindenekelőtt sikerél­ményt nyújt olvasójának: a köz­nyelvben általánosan használt nemzetközi szavak és latin eredetű jövevényszavak csokorba gyűjtésé­vel bebizonyítja, hogy valójában már több száz latin szót isme­rünk, anélkül hogy egyáltalán ne­kiláttunk volna a tanulásnak…

Egy kis tanulás után pedig örömmel nyugtázhatjuk, hogy pontosan értünk egy csomó latin szállóigét, s teljes sorokat eddig elérhetetlennek hitt latin költők és írók műveiből.

Előszó    5

I.    MINDENNAPI KENYERÜNK    10
II.    JÖTTEM, LÁTTAM, GYŐZTEM    24
III.    ISTENEK LAKOMÁJA    37
IV.    A JÓ PAP HOLTIG TANUL    51
V.    LALLA LALLA LALLA    66
VI.    GYŰLÖLÖM ÉS SZERETEM    79
VII.    SZTRÁJKOLNAK A FUVOLÁSOK    91
VIII.    POMPEJIBEN ÉDES A SZERELEM    110
IX.    ITÁLIA DICSÉRETE    126
X.    A KÖLTŐ ÉS AZ ÜGYVÉD    149
XI.    SIC VOS NON VOBIS    166
XII.    egy régi számtanóra    183
XIII.    A JULIUS-HÁZ CSILLAGA    200
XIV.    KEDÉLYES KIRÁNDULÁS    210
XV.    „TEREPÉLY BIKK ENYHÉBEN”    225
XVI.    AZ IGAZI KINCS    242
XVII.    CALIGULA ŐFELSÉGE KACAG    264
xviii.    TARKABARKA RÉTI VIRÁGOK    275
XIX.    APICIUS ÖNGYILKOSSÁGA    288
XX.    TOLLE, LEGE!    306

Az idézésben használt rövidítések    343