Az ember, aki nem is él - Wallace, Edgar

– Hát most már a tied! És ezek után, hogy tetszik a legény?
Augusztus Javot keskeny ajka cinikus mosolyra ferdült, ahogy jobban megnézte a színteret. A kis szalon csupa zűrzavar volt, a bútorokat hátratolták a falhoz, hogy helyet csináljanak a táncolóknak. A fehér orgonával telt nagy vázát eltörte valamelyik részeg, úgyhogy a törött porcelán és a megtiport virág halomban hevert a földön. A szoba egyik sarkában villanyzongora játszott zajosan. A rekedt hahota és a részeg kacarászás hangzavarában féltucat pár táncolt bizonytalan lábbal.
A szép asszony, aki Javot mellett állt, körüljártatta szemét a szobában. Pillantása megállt a kipirult arcú fiatalemberen, aki falnak vetett lábbal próbálkozott a kezén állni. Egy másik ifjú, aki semmivel sem volt józanabb, mint a műkedvelő akrobata, visongva bátorította. Alma Trebizond alig észrevehetően fölvonta szemöldökét és visszafordult Javot felé.
– Koldus nem lehet válogatós – felelt egykedvűen. Elismerem, hogy megjelenése nem éppen tiszteletet parancsoló, viszont mégiscsak báró, évi jövedelme pedig negyvenezer font.

De ki is Sir James Tynewood, aki feleségül veszi a színésznőt, majd kastélyában gyilkosság áldozata lesz? Marjory Stedman már csak a végkifejletet látta, azt, hogy egy férfi hajol a holtteste fölé, akinek arcát többé nem felejti el. Mikor nagybátyja, az öreg Solomon házasságra kényszeríti, ő teljesíti akaratát, hiszen édesanyja adósságait másképp nem tudná rendezni. Megdöbbenve szembesül vele, hogy ahhoz az emberhez kell férjhez mennie, akit utoljára Sir Tynewood gyilkosaként látott. Hogyan, s miképp folytatódik a történet? Megtudják, ha elolvassák Edgar Wallace végig izgalmas, fordulatokban gazdag krimijét.